Page 2 - METEOROLÓGIAI KISOKOS
P. 2

Radar:
          A radar működési elve 1 mondatban leegyszerűsítve: a radar egy olyan
          berendezés, ami a radarhullámokat bocsát ki, és a felhőkről visszaverődő jelek
          alapján határozza meg a felhők veszélyességét. Az időjárási radarokat első­
          sorban csapadékmérésre használjuk, mivel a kisugárzott mikrohullám elsőd­
          legesen a felhőben található csapadék  elemekről verődik vissza. A visszaverő­
          dött jel erősségéből következtethetünk a felhőben található csapadékelemek
          nagyságára és az intenzitására is.


          Zivatar:
          Zivatarnak nevezzük a villámlással és dörgéssel, intenzív csapadékhullással járó időjárási eseményt.


          Száraz zivatar:
          A száraz zivatar csak villámlással és dörgéssel járó időjárási esemény, amelyet nem kísér csapadékhullás.

          Zivatarlánc:
          Vonalba rendeződő zivatarok, amelyek gyakran nagy sebességgel mozognak, és szélroham jelzi meg­
          érkezésüket. Az időjárási helyzettől függően a villámtevékenység mellett a zivatarok legfőbb veszély­
          forrása a hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék, a szél, és esetenként a jégeső is.

          Zivatarrendszer:
          Zivatarfelhők olyan, egymással kölcsönhatásban levő nagyobb (legalább 100 km­es méretskálájú)
          csoportja, melyek összefüggő csapadékmezővel rendelkeznek.

          Szupercella:
          Hidegfronttal érkező, forgó feláramlást tartalmazó, többnyire hosszú életű, és gyakran jelentős
          károkat (jégeső, szélvihar, felhőszakadás, tornádó) okozó zivatartípus. A legerősebb tornádók többsége
          szupercellákhoz köthető. A szupercella mozgása során akár 250­300 km­t is megtehet, emellett
          hatalmas energia halmozódhat fel, ami kimagasló elektromos tevékenységet okoz. A szupercellákban
          a szélsebes ség akár a 120 km/h­t is lehet, mely fákat csavarhat ki és tetőket rongálhat meg.

          Villámlás:
          A villám kialakulása a felhők vízcseppjeinek, jégkristályainak súrlódására vezethető vissza, amelynek
          következtében az elektromos töltések szétválnak a felhőn belül. A felhő felső felén a pozitív, alul
          a negatív töltések halmozódnak fel. A töltésszétválasztásban elsősorban a jégkristályok és jégszemek
          vesznek részt, de nagy mennyiségű túlhűlt víz jelenléte is fontos. A ­15 °C­nál alacsonyabb hőmérsék­
          leten a lefelé eső jégszemek negatív, a felfelé emelkedő jégkristályok pozitív töltésűek lesznek. Ezeknek
          a töltéseknek a felhalmozódása során a felhők különböző töltöttségű részei között töltéskülönbség
          keletkezik, ezáltal alakul ki a villám.























                                                            2
   1   2   3   4